Pénzt termel profitot halmozó, sokszor arctalan vállalatoknak, amelyek cserébe ennek a profitnak egy kis részét visszaosztják neki - megvásárolva tőle a legértékesebb valutáját: az idejét. 

<h2-alt-purple>Az emberek tehát pénzt kapnak az idejük nagy részéért, hogy ebből a pénzből a fennmaradó szűkös idejükben olyan tevékenységeket végezhessenek, amelyeket szeretnek.<h2-alt-purple>

Olyan tevékenységeket, amelyekben jók, amelyeket értékesnek tartanak, és amelyekben kibontakoztathatják a bennük rejlő képességeiket - a bennük rejlő ‘nuance’-t a legjobb esetben is csak hobbinak titulálva.

A minap olvastam Zsigmond László Kálmán Istvánról írt sorait a Szabad Gondolat című újságban. Rímel a fentiekre: 

Nem tűrhette a 20. század legnagyobb hazugságát, mely szerint a munkahelyen és a magánéletben tevékeny ember kettészakítva kell éljen mindkét területen, hazugságokkal elfedve gondjait.

A minket jól szolgáló élet számomra olyan, amelynek a során rátalálunk önmagunkra és ezáltal a hívásukra is - így a tehetségünket a munkánkban is kibontakoztathatjuk.

<h2-alt-purple>Így a “munka” szolgálattá válik, ami hozzájárul saját magunk és ezáltal mások jóllétéhez is. <h2-alt-purple>

Ezért is támogatom az embereket a hivatásuk megtalálásában, vagy a hivatásuk, márkájuk kibontakoztatásában, építésében. És ezért hozunk létre a társammal egy olyan szellemi műhelyet, ami kölcsönösen inspiráló térként szolgálhat a fejlődni vágyóknak.

Témába vág: Bécsben, a “Nők a design-ban” című kiállításon láttam a képen szereplő alkotást “Szövött Történetek – Az identitás csillagképei” címmel, a Matri Archi-tól. Nagyon hiszek annak a fajta közösségi történetmesélésnek az erejében, amit ez a projekt is képvisel. (Meg is ihletett, és az innen kapott ötleteket gyorsan be is építettem a készülőben lévő, “én és a munka-énem” című workshop sorozatunk tematikájába.)

A mű - ami egy óriási szőttes - a hivatásunk követésével járó érzelmi utazásról mesél. Arról szól, hogy ezen az úton a szenvedélyeink és a sebezhetőségünk őszinte megmutatása hogyan szolgálhat végül a kreativitás és az inspiráció forrásaként másoknak ahhoz, hogy ők is rálépjenek a hívásuk kibontásának az útjára.

Öt sikeres művészt kértek arra, hogy az alkotáson keresztül reflektáljanak a szakmai életükre: jelenítsék meg az őket hajtó erőket, a felmerült akadályokat és azokat a tanulságokat, amelyeket megtanultak a sikerhez vezető úton.

Az egymással párhuzamos, színes utak összetett, szőtt struktúrája ezeknek a művészeknek a pályájuk - és egyúttal az önismeretük - során átélt érzelmi szakaszait mutatja. A tizenhárom, körrel jelölt csomópont az alábbi fontos - mindegyikük által megélt - fordulópontokat jelölik:

‍