Arról beszélgettünk éppen, hogy az életében, a munkájában még mindig túl sokszor rágódik, aggódik olyan dolgokon, amelyeknek az alakulására egyáltalán nincs semmilyen ráhatása. 

Vajon mit gondolnak rólam mások?

Mit fog lépni a kollégám?

Mi lesz a politikával, a gazdasággal?

Lesz-e elég munkám?

Azt mondta, ha ezekre a dolgokra fókuszál, tehetetlennek érzi magát. Nagy súly ül rá a vállára. Elkezd halogatni. Miközben a teendői halomba gyűlnek, semmibe nem kezd bele. Lefagy. 

Arra hivatkozva nem hoz meg fontos döntéseket, hogy épp “kivárja” a piac vagy a politikai/gazdasági környezet alakulását. 

Nem lép szintet, mert “várja a megfelelő pillanatot” - ami valahogy sosem jön el.

Túl sok időt tölt el úgy, hogy a külső körülmények irányítják, merre lép. 

Így válik az életében történő események proaktív alakítója helyett azok reaktív elszenvedőjévé. 

<h2-alt-orange>Ő lesz a ‘boxzsák’, amit ide-oda pofozgat az élet.<h2-alt-orange>

A változásba nem beleteszi magát, hanem belekényszerül - így azt inkább veszélyként, semmint lehetőségként éli meg.

Velem is megesett már ez, nem is egyszer.

Ilyenkor mindig arra jövök rá, amire most a partnerem is emlékeztette saját magát: elfelejtek azokra a dolgokra fókuszálni itt, a jelenben, amelyek rajtam múlnak, amelyeknek az alakításáért én tudok aktívan lépéseket tenni. 

A saját cselekedeteink, a saját döntéseink, a saját reakcióink, amelyeket a külső körülményekre vagy más emberek véleményére adunk válaszul, a mindennapi szokásaink, a kapcsolataink - ezek a dolgok csak RAJTUNK MÚLNAK.

Ha ezekre fókuszálok, mindig úgy élem meg: VAN RÁHATÁSOM az életem, a vállalkozásom alakítására.

Hogy teremteni tudom a jövőt, amire vágyom.

Ha ebben a gondolatrendszerben tudom tartani magam, annak az az igazán nagy előnye, hogy

<h2-alt-orange>szabadnak és elégedettnek érzem magam, a külső körülményektől teljesen függetlenül. <h2-alt-orange>

Ha egyensúlyban maradok, a belső békét tényleg semmi nem veheti el tőlem.

Ha esetleg most épp abban az állapotban lennél, hogy túl sok mindent érzel bizonytalannak magad körül - megértelek, de talán segít, ha felteszed magadnak a kérdést:

Mi az az egyetlen lépés, amit még ma meg tudsz tenni, hogy hatással legyél az életed, a vállalkozásod sorsának alakítására?

Nem baj, ha egészen apró lépésről van szó… Csak kezdj bele!

‍